csirkebőr

Kutya a lakásban!

Régóta nem folytattam a történetet, de jó okom volt rá. Erről majd később írok, most azonban legelőször is bemutatom, hogy milyen is volt anno a szobám, no meg találkozhattok Döncikével vagy Mancikával, az egyik aranyhörcsögömmel.

Image

Itt pedig Xéniát, a sziámi cicámat láthatjátok néhány fotón:

ImageImageImage

Az utolsó képet igazán csak a poén kedvéért tettem be, biztosíthatlak benneteket, hogy ez a hajviselet már a nyolcvanas években sem volt divat … 🙂

Szóval, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, ott tartottam a múltkor, hogy hazahoztuk Kifli kutyát. A lakásba érve kicsomagoltam a kabátomból, és elengedtem. Erre ő uzsgyi be az ágy alá. Hogyan is kellene kicsalogatni? A tej jó ötletnek tűnt, és mondhatom, Kifli kutya közös életünk már eme igen korai szakaszában bebizonyította, hogy kajával istenien motiválható. Először csak egy megszeppent orrocska bukkant elő az ágy alól, a levegőbe szimatolt párat, majd megjelent az egész aprócska zsemleszínű lény, és még a farkát is csóválta! Majd teljes boldogsággal lefetyelni kezdte a tejet, miután visszavonult az ágy alá. Nem is volt ez olyan nagy baj, hisz nekünk jelenésünk volt az Anyukámnál (aki anno olyan “kegyetlen” módon a fent látható cicával ajándékozott meg), és hát ő nemrégiben kijelentette, hogy ha nekünk kutyánk lesz, akkor ő bizony be nem teszi többet hozzánk a lábát. Evidens volt, hogy a kutyát hozzá nem vihetjük át. Így hát Kifli kutya otthon maradt, az ágy alatt. A biztonság kedvéért rázártuk a szobaajtót, mert azt jó érzékkel sejtettem, hogy lesz egy kis átrendezés a lakásban …

Ebéd megvolt. Anyukának bevallottuk a bűnünket, ő a várakozásunknak megfelelően elképedt, majd magára hagytuk nem éppen rózsás gondolataival, és loholtunk haza Kiflihez. Már a lakásajtóban sejtettük, hogy nem lesz jó vége a sztorinak, mert hangos kiskutyanyüszítés fogadott bennünket. Atyaég, gondoltam, hová szorult be, honnan esett le, melyik testrészét törte el, zúzta meg, vágta el, stb.? Nos, mint kiderült, csak kapart egy kisebb lyukat a padlószőnyegre, mert megpróbálta kiásni magát az ajtó alatt (kotorékeb!), de persze miután nem sikerült átásni magát a panelen, hangos sírásra fakadt, mert ott hagytuk őt bezárva. A szomszédok nagy örömére ezt a jó szokását még hetekig megtartotta, mire megszokta szegény, hogy egyedül marad, míg én dolgozom és Jenna suliban van. A felső szomszédunk közölte velem, hogy amit művelünk, az állatkínzás, és olyan tekintettel mért végig, hogy lelki szemeim előtt már láttam, ahogy a  kivonuló állatvédők először kimentik Kiflit a tömlöcéből, majd bilincsbe verve visznek el engem ki tudja hová, talán hogy eddig éheztetett szerencsétlen sorsú ebek elé vessenek! Kivert a víz. Leültem Kifli kutya elé, és szépen elmagyaráztam neki, hogy az nem járja, hogy ennyit vonyít, amikor mi etetjük, sétáltatjuk, simogatjuk, labdázunk vele, szóval legyen kedves jó modort tanulni, mert ez itten egy panellakás, papírvékony falakkal (ezt nem vette be, lásd fentebb, ásási próbálkozások), és a szomszédok elvitetik valami szörnyűséges helyre, ha nem marad csöndben. Kifli kutya értelmi képességei már e zsenge ifjúkorában megmutatkoztak, mert a vonyítást abbahagyta. Új szokást vett fel: amint kitettük a lábunkat az ajtón, egy szép kövér “csokiparányt” helyezett el a szőnyegen hálája jeléül. Nem használt se szitokszó, se fejleüvöltés, sem fejbekólintás az összetekert újságpapírral, mely utóbbi módszert egy sebtiben beszerzett kutyatartási kézikönyvből sajátítottam el, Kifli kutya azon a véleményen volt, hogy ha mi őt otthon hagyjuk, akkor nekünk se legyen jobb!

Hű, de már annyit írtam, hogy ideje beszúrnom néhány képet a korai időszakból. Így nézett ki KIfli kutya kicsinek, amint legeslegjobb barátjával, Jennával játszott az udvaron. Jó, itt már kissé nagyobbacska, de még mindig kölyök. Sajna korábbi kép nincs.

Image

Szerelem:

Image

Egyébként a munkamegosztás a következő volt. Jenna, a kutya gazdija, rengeteget játszott Kiflivel, mondhatni ő volt a szórakoztatásáért felelős családtag, az én reszortom a sétáltatás és az etetés volt. Játszott vele mindenfélét, pl. szánhúzósat, amikor is egy széket kötött valahogy mögé, és azt kellett elhúznia. 🙂 Aztán volt Kifli kutyának ellenőrző könyve is, magatartás, szorgalom, meg tudom is én már, hogy miféle jegyekkel. Kifli kutya igen változóan teljesített.

A legjobb mégis a fürdetés volt! Egyik nap jövök haza a munkából, és ilyenkor mindig jeleztem a kaputelefonon, és Jenna már ajtót nyitott, mire az ajtóhoz értem (földszinten laktunk). Most meg csak álltam ott, az ajtó meg csak nem nyílik. Előhalásztam a kulcsom, és kinyitottam magam. A következő látvány fogadott: a fürdőszobában a mosdókagylóban egy törülközőbe bugyolálva ült Kifli kutya, megszeppent, segélykérő tekintettel nézve rám. Jenna egy szál bugyiban épp próbálta szárazra törölni. A következő pillantásom a földre esett, ahol több váltás vizes ruha volt elszórva szerte a lakásban. A szobában a bicikli feldőlve, a váz által behatárolt terület mértani közepén egy hatalmas kupac … hmmm… csokiparány! Később a kádba is betekintettem, melyben egy fakanál hevert, ki tudja miért … Miután alábbhagyott a zokogógörcsöm, felgöngyölítettem a történteket. Jenna megfürdette Kiflit, aki természetesen rettenetesen tiltakozott e művelet ellen. Nem volt ínyére az AMO szappan, amellyel Jenna alaposan lecsutakolta. Itt derült fény arra is, hogy a fakanál mi célt szolgált. Jenna azt dugta a szájába, hogy ha valamit harapni akar, akkor azt harapja, ne a kezét. 🙂 Okos lány, az eszét egész biztos tőlem örökölte! Fürdés után fogmosás következett, fogkefével és fogkrémmel, ahogy kell. Kifli valószínűleg már korán beletörődhetett sorsába, mert sem a fakanál, sem a fogkefe nem szenvedett sérüléseket. Azért elég jól vette az akadályokat, én már annál kevésbé. A romokban heverő lakás látványa (később egy újabb csokiparány és egy tócsa is előkerült valamelyik vizes ruhakupac alól) lassan egy elhatározást kezdett érlelni bennem … valószínűleg jobb lenne Kiflinek is, ha falusi rokonaink házát őrizhetné … micsoda szerencse, hogy falusi rokonunknak egyáltalán nem ez volt a véleménye a dologról, így Kifli nálunk ragadt, mi pedig elindultunk a kutyás élet göröngyös útján. További göröngyök a következő epizódokban, addig is még egy korai Kiflis kép.

 

Image

Ezen pont fára mászni tanul, gondolom ez a teljesítmény megért egy csillagos ötöst az ellenőrzőben. Ja, és mielőtt elfelejtem: egy idő után úgy ítéltük meg, Kifli már tud annyira viselkedni, hogy meglátogathatjuk Anyukámat, aki ugyebár azt mondta, hogy nem is jön hozzánk többet. Mit gondoltok, mit szólt, amikor betoppantunk? Első dolga volt, hogy adjon neki egy darab csirkebőrt, amit sebtiben lerántott az épp akkor kifőtt csirkemellről. Szerintetek ki lett ettől fogva Kifli kutya kedvence???