Idestova 17 éve tartok kutyát. Első kutyánk Kifli volt, egy szálkás szőrű tacsikeverék szuka kutyus, aki 15 évig volt velünk. Ő volt az, aki megtanított bennünket arra, hogy a kutya nem pusztán játék vagy szórakozás, a kutya családtag, társ, akit ha egyszer magunkhoz vettünk, teljesen megváltoztatja az életünket. Neki köszönhetem, hogy a lányom igen korán megtanult felelősen gondolkodni az állatokról, hogy soha nem lett belőle “unatkozó kamasz”, hogy mindig voltak céljai, amikért keményen dolgozott. Kifli kutya megtanított minket a türelem és az elfogadás művészetére, és annyi, de annyi örömteli percet szerzett nekünk, hogy a bosszús pillanatok eltörpülnek mellette. Mert hát mit kerteljek, olyanok is voltak, de azok ma már inkább viccesek.
Kifli kutyát több más kutyus is követte a családban, akik mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma olyanok vagyunk, amilyenek. Mondhatom, erőteljes személyiségformáló ereje van a kutyának.
Ezzel a bloggal elsősorban azoknak szeretnék segíteni, akik mostanában kezdték a kutyázást, vagy épp most fontolgatják, hogy beszereznek egy kutyust. Szinte önsanyargató módon megosztom azokat a hibákat, amiket elkövettem, de csak azért, hogy mások már elkerülhessék ezeket. Emellett persze sor kerül a sok-sok örömteli vagy éppen komikus pillanat bemutatására is, hiszen ezért érdemes kutyával élni!
Okvetlen emlékezz majd meg egyesz pókcoportokról is a komikus pillanatok címszó alatt 🙂 Puszi! Olvasni foglak 🙂
Sőt, a hatalmas gonosz bogáncs fogságába esett Öcsit sem hagyom majd ki! 😀