Reszkessetek, betörők!


Budapestre költözésünk után egy darabig a Kisrókus utcában laktunk albérletben, de hamarosan sikerült egy saját lakást venni a Keleti Károly utcában. A lakás egy nagy bérház földszintjén volt, aminek a bejárata egy kis udvarból nyílt. Az ablakunk pontosan a kapura nézett, és mivel a földszinten – és részben a föld alatt – voltunk, jó erős rácsok védték. Amolyan félszuterén lakás volt ez, de azért többnyire inkább a föld felett, mint alatta. Tény, hogy a pincében lévő tárolókhoz vezető folyosóról nyílt, de mivel a talaj itt erősen lejtett, mi még nem voltunk a pincében. Viszont volt egy saját pincénk. Itt tartottuk a szlalomot, amit mint első saját agility akadályként vásároltunk. Ezen tanult meg Nudli és Kifli tökéletesen szlalomozni. Kifli egy picit tökéletesebben, mint Nudli.  A pincében senkit sem zavartunk, és senki sem zavart minket. Max a patkányok nézték némileg rossz szemmel, hogy zavarjuk a nyugalmukat, de szerencsére sosem mutatkoztak.

Nos tehát, a pincékhez vezető folyosót a lépcsőháztól egy külön ajtó választotta el, és innen nyílt a mi lakásunk, plusz a pincék is. Amolyan kis saját lépcsőházrész volt ez, csak az járt keresztül rajta, aki valamiért a tárolókhoz akart menni. Ez meg nem sűrűn fordult elő, szóval nagy volt itt a nyugi. Egyszer az esti séta után kint felejtettük Nudlit ezen a külön folyosórészen, és csak éjjel vettük észre a dolgot. Persze ezt is csak azért, mert kitartóan nyüszített.

Na de nem mindig ébredtem ám fel a kutyákra! Azon a reggelen, amiről ez a történet szól, nagy volt a készülődés, mert Jenna agility versenyre ment nézőnek valahová vidékre. Akik vitték őt autóval, kora reggel a Mechwart ligetnél várták. Szóval jó korán kellett kelni, hogy időben ott legyen. Míg ő készülődött, én kivittem a kutyákat sétálni. A kapunál azonban nem jutottam tovább. Nem nyílt ugyanis. Bármit csináltam, be volt szorulva. Kiflit és Nudlit visszavittem a lakásba, és tanakodni kezdtem, hogy mi is legyen. Hogy jut ki Jenna a találkozóra? A kapu ugyebár nem nyílik, az ablakon meg jó erős rácsok. Mi lesz?! Kimentem még egy próbát tenni, és addig ráncigáltam a kaput, amíg valahogy ki nem nyílt. A zár bánatosan lifegett, ki volt tépve. Jennát gyorsan útnak indítottuk, mi pedig Kiflivel és Nudlival elindultunk a reggeli sétánkra. Séta közben találkoztunk a negyedik emeleten lakó szomszéddal. Nem győzött hálálkodni Kiflinek és Nudlinak. Én csak tátott szájjal hallgattam. Előadta, hogy betörők jártak nálunk. A kapun próbáltak behatolni, melyre a mi ablakaink néztek ugyebár. Kifli és Nudli olyan hangos ugatásba fogtak, hogy ők a negyediken felébredtek, és felkapcsolták a villanyt. Erre a betörők elmenekültek. Hála Kiflinek és Nudlinak.

Már csak egy rejtély maradt: hogy lehet, hogy a negyediken lakó szomszédok felébredtek Kifli és Nudli csaholására, én meg, ugyanabban a lakásban, boldogan hortyogtam át az egész sztorit?!

kiflinudli (3)

A vérmes házörzők

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s