Tea cukorral


Épp hogy elpasszoltuk a kölyköket, szervezhettem a Nagy Költözködést Pécsről Budapestre. Rendeltem egy teherautót és felpakoltuk a cuccokat. Én magam pedig az öreg VW Jettámba szuszakoltam egy csomó apróbb holmit, ami ettől úgy tele lett, hogy Kifli és Nudli már csak az anyósülésen kaphattak helyet. Említettem már, hogy Nudli mennyire nem bírta az autózást, és ilyen hosszú útra még soha nem vittem. Mondanom sem kell, végighányta az utat. Már vagy két és fél órája zötykölődtünk, de Nudli gyomra még mindig nem akart nyugodni. Épp egy kocsisort követtünk Érdnél, amikor Nudli újra hányni kezdett. Nem kevés aggodalommal pillantottam oldalra, hogy megnézzem jól van-e, épp csak egy pillanat volt, de mire újra előrenéztem, az előttem lévő autó fartájéka vészesen közel került az enyém orrtájékához. Satufék. Hát igen, az öreg Jetta fékje nem volt épp a legkiválóbb állapotban … Nudli már a fékezésnél lehengerbucskázott az ülésről, Kifli tartotta magát, és még akkor sem esett le, amikor az előttünk lévő Suzukit belenyomtuk az előtte lévő Mitsubishibe. Ügyes kutya! Egy nő ugyanis úgy gondolta, hogy lazán kitolat a kocsisor elé. Az én reakcióidőm (Nudlinézésből kifolyólag) összeadva a rossz fékkel megtette a magáét. Mondanom sem kell, a Jetta itta meg a levét leginkább a dolognak. Jól benyomódott az eleje, összenyomva a hűtőt, a sárvédő meg súrolta az első kereket. Valahogy eljutottam a lakásig, ahol a teherautó már várt, így végül sikerült átköltöznöm. Hát elég drága költözés volt … mínusz egy fél kocsi, kicsit drágább kötelező azért a megfizethetetlen tapasztalatért, hogy vezetés közben nem bámuljuk a kutyát, még akkor sem, ha rosszul van. Ha baj van, szépen félreállunk.

Azt is hamarosan megtanultam, hogy a bedobozolt cuccokat nem túl praktikus a konyhapult közelében tartani. Főleg akkor nem, ha a lakásban egy eleven kölyökkutya is tartózkodik. Egyik nap fáradtan értem haza a melóból, ráadásul valami nyavalya is bujkált bennem. Elhatároztam, hogy most majd csak egy gyors körre viszem le a két kutyát, mert szerettem volna minél előbb meginni egy forró teát, aztán ágyba bújni. Nem kívánom, hogy minden vágyam így váljon valóra… Ahogy kinyitom az ajtót, belelépek egy tócsába. De nem akármilyen tócsa volt ez kérem szépen! Rögtön beleragadt ugyanis a lábam. Odébb nézek, még egy tócsa. Mindenhol tócsák, és apró, fénylő kutyalábnyomok. A konyha romokban, a teáskancsó összetörve a földön, mellette egy kupac …. nem, nem talált, ezúttal egy kupac kristálycukor. Innen már nem volt olyan nehéz összerakni a sztorit. Nudli napközben felmászott a konyhapultra a dobozokat használva lépcsőnek. Megkívánta a teát, és talált hozzá egy kiló cukrot is. A kancsót valószínűleg leverte a pultról, hát utána küldte a kiló cukrot. A tea végtére is cukorral sokkal finomabb. A tea kiborult, a cukor beletalált, Nudli pedig valószínűleg élvezettel nyalogatta fel azt a kábé háromnegyed liter édes löttyöt. Közben beletapicskolt a cukorba, és hordta szét az egész lakásban. Na de mit okoz háromnegyed liter folyadék felhörpintése egy kölyökkutyánál?! Igen, pisitócsák a széthordott cukron … ragacsos pisitócsák. (Na, aki ezt kimondja tízszer egymás után gyorsan, vendégem egy teára, cukorral persze.) Hab a tortán, hogy természetesen a pisitócsákon is átgyalogolt mind a két kutya, így a lakásnak egy négyzetmétere sem maradt szárazon és ragacsmentesen.

Nem tagadom, elsírtam magam. A forró tea meg az ágyikó helyett takarítás éjszakába nyúlóan. És persze sűrű kutyasétáltatás, megszabadulandó a folyadékfeleslegtől, plusz két napos aggódás, hogy vajon lenyelt-e valamelyik kutya egy apró törött üvegszilánkot a kancsó maradványaiból (szerencsére nem). És persze kit hibáztathattam mindezért?? Hiába no, a kutya egyik nagy haszna, hogy rendre nevel.

Sajnos (vagy szerencsére?) kép nem készült sem a törött autómról, sem a tocsogó ragacsos pisitócsákról, valahogy nem jutott eszembe egyik incidensnél sem, hogy én majd még ezt a látványt a későbbiekben élvezettel nézegetném. Így is a retinámra égett. Viszont íme egy kép a kis gézengúzról, aki természetesen mindenben ártatlan, hiszen ő egész nap ki sem mozdult az ágyból!

P1070728

Az ilyen sztorik után mindig Pepin bácsi klasszikus mondása jut eszembe a Sörgyári capriccióból: „Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!”

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s