Csupa móka és kacagás


A kiskutyák születése után mondhatni fenekestül felfordult az életünk. Kifli szuper maminak bizonyult, mi pedig nem győztünk betelni a kis csöppségekkel. A gondozásuk nem kevés fejtörést és munkát okozott, de ezt bőven kárpótolta az élmény, amit a cseperedésük, fejlődésük nyújtott. Amikor kinyílt a szemük. Amikor kinyílt a fülük. Amikor cukin kúsztak körbe-körbe az elletőládában vagy jóllakottan szunyáltak egymás hegyén-hátán. Amikor először kimásztak az elletőládából. Aztán persze szépen belakták a lakást … Hogy az ilyen kis parányi kutyakölykök milyen elevenek tudnak lenni! A fene se gondolta volna… persze amíg otthon voltunk, öröm volt nézni, ahogy játszanak, birkóznak meg kergetőznek, de valahányszor elmentem dolgozni, folyamatosan azon járt az eszem, hogy vajon épp mit tesznek tönkre. Valljuk be, nem volt éppen egy túl átgondolt terv ez a tacskócsalád-alapítás. Bárkinek bátran ajánlom a dolgot, aki szeretné rekordidő alatt leamortizálni a lakását, vagy épp nem tudja, hogyan szabaduljon meg megunt cuccaitól. Kaptál egy randa albumot az anyósodtól? Felejtsd elöl, míg dolgozni mész, tuti, hogy hazatérvén miszlikbe aprítva találod. Aztán persze sűrű könnyek közt újságolhatod az anyósodnak, hogy mennyire sajnálod, hiszen ez volt a kedvenc albumod. A Náncsi nénitől kapott ízléstelen ágyterítő miatt se aggódj: hamarosan csupa kutyapisi lesz úgyis, és tűhegyes kutyafogacskák rágta lyukak is éktelenkednek majd rajta. Milyen kár érte! Na ja! Persze a kanapét még tudtad volna használni pár évig, de sebaj, úgyis hamar kimegy az ilyesmi a divatból …

Itt látható Béla, Vadász és Mancika, amint épp azon törik a fejüket, hogy hogyan lehetne felfedezni a szobán túli világot.

P1070744

Mondanom sem kell, hamarabb rájöttek, mint szerettem volna.

Itt éppen a kertet fedezik fel a kis cukiságok. (Nudli lesből támadásra készül.)

P1070684

Itt pedig a szomszéddal pózolunk, aki korábban kijelentette, hogy a kutya nem mehet a kertbe …

P1070694

Kéretik nem felnyeríteni pufók arcocskáink láttán! Szögezzük le, a kiskutyák cukik a képen. Azt hiszem mindkettőnkről elmondható, hogy az évek a javunkra dolgoztak. 🙂

Volt tehát itt öröm, móka, s kacagás, de amikor a kölykök már 11 hetesek voltak, és még mindig nem találtunk gazdit nekik (kivéve az egyetlen kant, Bélát, aki Mezőhegyesre került), ráadásul közben kaptam egy állást Budapesten, és vészesen közelgett a költözés napja, már nem volt olyan őszinte a mosoly az arcomon, mint a fenti kerti „tejbetök” fotón a drága szomszéd úrral.

A macska sem menekült:

P1070695

Azért persze azt meg kell jegyeznem, hogy többnyire remekül szórakoztunk a kölykökkel. Órákig tudtuk nézni, ahogy hancúroznak és felfedezik a körülöttük lévő világot. Hatalmasakat játszottunk velük, és azt hiszem, ezekben a napokban nem múlt el nap mosoly nélkül. Kifli hálás is volt nekünk, amikor lefoglaltuk a kis gézengúzokat, és nem őt nyaggatták végre.

Aztán egy szép napon mégiscsak fogtuk magunkat, és kivittük az egész brancsot a pécsi vásárra. Végül sikerült minden kölyköt elajándékozni. Természetesen minden újdonsült gazdi nevét, címét és telefonszámát elkértem, hogy a későbbiekben nyomon tudjam követni a kiskutyák sorsát. Nos, erre később szükség is lett … de erről majd a következő sztoriban mesélek.

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s