A kutyával nyaralás külön műfaj. Épp úgy, mint amikor az ember pici gyerekekkel megy nyaralni, bizony nem lehet az addig megszokott sémákat, ütemet követni. Kisgyerekkel nem megyünk hosszas és fárasztó hegyi túrára, egész napos városnézésre, nem utaztatjuk buszon vagy autón több ezer kilométeren át, mivel számára ez semmilyen élvezetet sem jelent, sőt, megterhelő, fárasztó és csak nyűgös lesz, ami a saját élvezetünket is elrontja. Ha kisgyerekkel tervezünk nyaralást, többnyire az ő szempontjai kerülnek előtérbe. Ehhez próbáljuk igazítani a sajátunkat is. Ha nem megy, akkor leadjuk a gyereket/gyerekeket a nagymamánál, és élvezzük a felhőtlen, gyerekmentes pihenést (ami, valljuk be, nagyon édes tud lenni!).

Nos, a kutyával ugyanez a helyzet. Aki kutyát tart, valószínűleg azért teszi, mert szereti a közös aktivitásokat, így nyaraláskor is az aktív pihenést választja. Tehát kirándul, túrázik, erdőt-mezőt jár, vagy akár olyan helyet választ, ahol akár közösen sportolhat is a kutyájával. Ma már erre is van számos alternatíva, pl. sok osztrák üdülőhely kínál ilyen lehetőségeket. De itthon is évről-évre szerveznek agilitys (kutyás akadályfutás, bővebben pl. itt) és egyéb kutyás sportos táborokat, ahol a kedvenc mellett a gazdi is sokat tanulhat, és mindenki jól szórakozhat.

A másik alternatíva a kutya leadása. Vagy megkérünk egy kedves ismerőst, hogy vigyázzon a kutyánkra, vagy beadjuk egy kutyapanzióba. Teljesen érthető és elfogadható ez is, hiszen csak azért, mert kutyát tartunk, még nem kell feltétlenül lemondani a városnézés, kulturális élménygyűjtés vagy éppen tengerparti fetrengés élvezetéről. Bevallom, én nem sokszor éreztem felhőtlenül jól magam kutya nélküli nyaraláson. (Azok a barátaink meg pláne nem, akiknél hagytuk őket! 🙂 ) Inkább a kutyákhoz igazítjuk a nyaralást, és olyan tevékenységeket választunk, melyeket közösen élvezhetünk. Szerencsénkre imádunk túrázni, kirándulni, kempingezni, és a vadvizeket is előnyben részesítjük a strandokkal szemben. A Balaton pedig azóta van nálunk „tiltólistán”, amióta a közterület-felügyelők kis híján megbüntettek, amiért póráz nélkül szaladgáltak a szabadstrandon. Ennek már tizenegynéhány éve, és azóta a helyzet csak rosszabb lett. Egy cikk szerint, ha szerencsések vagyunk, akkor megeshet, hogy találunk olyan helyet valahol a Balaton mellett, de inkább csak a közelében, ahol a kutya is bemehet a vízbe. Hát kösz, de ebből nem kérünk.

Helyette jártunk már falusi turizmus keretében Bodonyban, a Mártában, ahol szuper jól éreztük magunkat. Itt a kutyák is bejöhettek a házba. Azért voltunk olyan jófejek, hogy az ágyba nem engedtük be őket.

Voltak már velünk tengerparti nyaraláson is Brac szigetén, szerencsére csak a Magyar-tengerben tilos a kutyafürdetés. Irtó jókat úszkáltak ebeink, bár nem kis riadalmunkra a benyelt sós tengervíztől fehér habot hánytak. Kétségbeesetten hívtuk is az állatorvosunkat, hogy mi lehet a baj, de ő hamar megnyugtatott minket, hogy ez csak a sós víz hatása.

A kedvenc helyünk azért mégiscsak az Alpok. Hatalmas túrákat teszünk együtt, úgy 1500 méteren a nyári hőmérséklet is elviselhető, és bármikor lehet hűsölni egy jeges vizű hegyi patakban vagy tengerszemben. Persze ennek alapfeltétele, hogy jól bírják a kutyák (és mi is) a hosszú, fárasztó hegyi túrákat és a nagy szintkülönbségek leküzdését. A kempingezést mindannyian szeretjük, kutyáink imádnak velünk összebújni a sátorban a hálózsák alatt. Sőt, hideg hegyi éjszakákon kiváló ágymelegítőnek bizonyulnak.

Nektek milyen kutyával nyaralós élményeitek vannak? Esetleg tudtok ajánlani kifejezetten kutyabarát nyaralóhelyeket? Bátran osszátok meg a kommentekben!

“Lapzárta” után láttam a megosztást a Facebookon, hogy immár élményfürdő is várja a kutyusokat, sajnos egyelőre csak még a világ egy picit távolabbi üdülőhelyén, de reméljük sokan követik majd ezt a kezdeményezést! Bővebben itt olvashattok róla, sőt, van videó is! Coooooool!!! 🙂 Sőt, ha már a honlapon jártok, nézzetek körbe, mert itt sok kutyabarát helyet találhattok!