Bot


Bottal játszani szinte minden kutya imád. Olcsó, egyszerű, bárhol elérhető eszköz és nem kell rá különösebben vigyázni.

Remek móka, ha a gazdi eldobja, a kutya meg visszahozza. Kifli imádta ezt játszani, de tett bele egy csavart: nem adta egykönnyen vissza, úgy gondolta, a gazdi is dolgozzon meg érte. Szóval mikor már nyúltam felé, mindig odébb ugrott, hogy kergetőzzünk is egy kicsit. Így dolgoztatta ő a gazdit. No persze a gazdi azért túljárt a ravaszdi eb eszén, a mohóságára apellálva. Amint Kifli visszahozta a botot, rögtön mutatott neki egy másikat. Na, erre több se kellett Kiflinek, már dobta is el a régit, és futott a közben elhajított új bot után. Ca. 10 perc alatt tökéletesen le lehetett vele fárasztani, és eszébe sem jutott már a gazdit ugráltatni.

A bot persze veszélyes játék is tud lenni. Egyrészt azért, mert a kutyák előszeretettel rágcsálják. Ez még nem is lenne baj, de amit a kutya megrág, azt le is nyeli. A lenyelt élesebb faforgácsok pedig könnyen felsérthetik a bélését. Láttam én már kutyakakiban véres faforgácsot. Nos, ettől a perctől kezdve nem nagyon engedtem miszlikbe aprítani a botot. De más baleset is történt Kiflivel: a rövid lábú fajták hátránya, hogy a fejük túl közel van a földhöz. Kifli egy alkalommal olyan szerencsétlenül kapta el a botot, hogy felsértette vele a lágy szájpadlását, amit aztán az ügyeleten össze kellett ölteni. Persze ez nem rettentett el egyikünket sem a bottal való játszadozástól.

Botot rágcsálni jó!

Botot rágcsálni jó!

Nudli semmit sem imádott jobban, mint vízbe ugrani a botért. Amúgy is vízimádó volt, amint vizet szimatolt, már húzott is nyünyörögve arrafelé. Aztán a parton toporogva addig folytatta a nyünyörgést, amíg a gazdi nem keresett egy botot, amit a vízbe hajigálhatott neki. Ő pedig kéjes örömmel vetette magát a habok közé és úszott be a botért. De nem mindig találta meg. Ilyenkor kétségbeesetten kereste, és képes lett volna estig is keresni, ha be nem dobok neki egy mentőbotot, persze úgy, hogy jól lássa, és kihozhassa. Olyan is volt, hogy Kiflit küldte be a botért, majd a parton jól elvette tőle. Hiába no, anya csak egy van! 🙂

Na ide vele!

Na ide vele!

Úszóverseny a botért

Úszóverseny a botért

Na ki nyert?

Na ki nyert?

Bilbo kutyánk pedig képes volt saját magát elszórakoztatni a botokkal … mit botokkal, hatalmas faágakkal. Egyik kedvenc erdei időtöltése, hogy kiválaszt magának egy méretes faágat (mondjuk úgy 2-3 méterest), és azt cipeli, vonszolja, veszélyeztetve a körülötte békésen kirándulók testi épségét.

Bilbo számára ez egy aprócska bot

Bilbo számára ez egy aprócska bot

A bottal remekül lehet huzigálóst is játszani, csak legyen „kéznél” a gazdi vagy egy másik eb. A gazdival persze sokkal izgalmasabb, mert ha jól ráharap a kutya, akkor a gazdi botostul felemeli, és lehet repülni! 🙂

Egy szó, mint száz, a bot igen jó móka, csak legyen ott a másik végén a gazdi, mert nélküle azért ez sem az igazi.

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s